Bencsik Dorottya, 6. osztály
Forrás Oktatási Központ, 3416 Tard, Béke tér 3.
A világ és én
A világ egy sokak számra felfoghatatlan szó. Az apró mozzanatokat, azt a rengeteg csendesen meg bújó gondolatot, és akár a tömérdek cselekvést egy percen belül senki se ismerheti. Csak Isten egyedül, csak Ő. Fejtegessük tovább ezt a témát. Isten… kinek mit mond ez a szó? Én úgy vagyok vele, hogy az Isten létezik, bármely vallásról is beszélünk, mindig egy feljebbvaló hatalomra vezetik vissza a világ történéseit. Nem gondolom, hogy ezen Istenek közül csak egy lenne valós a többi pedig hamis. Szerintem az összes felsőbb hatalom egy. Mindegyik ugyanaz, csak attól függ, milyen szemszögből mutatják be neked. Az Úr mindig a nép szemléletéhez alkalmazkodva hagyta magát megismerni. De ezzel ezt a témát lezárnám. Beszéljünk inkább az emberi tudásról. Képzeljük el, mintha a tudás kezdetben még csak egy apró pötty lenne, a perem pedig a számodra ismert, de nem tudott dolgok. Ahogy nő a pötty, úgy a széle is. Így az ember minél többet tud, valójában annál kevesebbet is. A folyamatos tudásvágyra pedig létünk kezdetétől szükségünk van. Mi lenne, ha az csecsemő úgy gondolná, hogy nem tanulok meg járni, mert minek is az. A tudásvágy mindig jelen is volt, és jelen is lesz. Amikor az ember valamit nem ért, utána néz, megtanulja, és mikor rájön, hogy még így se tud mindent, tovább kutat, kérdez, és egyszer rájön, hogy amit keres, arra minek válasz. Túl összetett ez a mi agyunknak. Azt hiszem erről is eleget beszéltünk. Kezdjük a következő témát. A világ kiutasítja azokat az embereket, akik mások, akik egyediek. Pedig senkit sincs joguk elutálni, ellökni maguk mellől, mert mások, mint a többiek. Senki se lesz több, vagy kevesebb, vagy különleges mások számára fura dolgok miatt. Az emberben kezdettől él egy vágy…
Ezek az én meglátásaim, de bízom benne, hogy sokan egyetértenek ezzel!
Szalkai Nóra (Pető András Főiskola Gyakorló Általános Iskola 6.b/2 osztályos tanulója.)
Ádám és a tündér
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember, meg a felesége. Született egy fiuk, akit Ádámnak hívtak. A fiú nőtt, növekedett, de csak akkorára nőtt, mint egy kicsi alma. Ezért mindenki gúnyolta, még a szomszéd lány is, akit Julikának hívtak. Julikának szép fekete volt a haja, de mégsem tetszett Ádámnak, mert gonosz volt. Julika nemcsak a fiút gúnyolta kicsisége miatt, hanem a fiú édesapját is, mert az egyszerű halászember volt.
Ádám szomorkodott, búslakodott. Egyszer elhatározta, hogy ő bizony nagy lesz.
- De hogy nőjek meg? – kérdezte Ádám.
Egyszer apukájával elmentek halászni, és fogtak egy nagy halat. Nagyon megörültek.
- Finom vacsoránk lesz! – örvendezett Ádám édesapja.
Hazavitték a halat, és letették az asztalra. Készültek a sütésre, de hirtelen megszólalt a hal. Kérte őket, hogy ne süssék meg. Nagyon megijedtek, hogy beszél a hal. Arra gondoltak, hogy ez elvarázsolt hal lehet.
- Kérlek, vigyetek vissza a tóba! – mondta a hal.
Apa és fia gondolkodtak, hogy mit tegyenek. Végül arra jutottak, hogy ők bizony visszaviszik. Beletették a tóba. Mielőtt elúszott a hal, még azt mondta:
- Nagyon szépen köszönöm! Még látjuk egymást.
Julika mindezt kileste. Megtetszett neki a hal, és szerette volna megenni. Odament Ádámhoz és azt mondta:
- Horgásszátok ki nekem ezt a halat! Jól megfizetem az árát!
- Nem fogjuk kihalászni, mert nem szabad beszélő halat enni! – mondták.
Julika csúnyán nézett rájuk.
Ebben a pillanatban ott termett egy tündér, de az olyan pici volt, mint Ádám. A tündér nem volt más, mint a beszélő hal, akit Ádámék megmentettek. A tündért Julika gonosz mostohája változtatta hallá, de Ádámék szeretete visszaváltoztatta őt tündérré. Ádám és a tündér nagyon megörültek egymásnak. Nem is akartak megnőni, mert így voltak jók egymásnak. A két pici összeházasodott. Julika és a mostohája – gonoszságuk miatt – hallá változtak.
Ádámék még ma is boldogan élnek. Itt a vége, fuss el véle!
Kőrösi Csoma Sándor és Péterfy Sándor Általános Iskola Péterfy Sándor Tagintézménye (8800 Nagykanizsa) diákjainak írásai
Borbély Vivien
A világ és én!
Sok a bárány, nagy a rét,
De én kint vagyok a legszélén!
Nem azért, mert utálnak,
Csak nem értik a formámat!
Belépek én közéjük,
Táncolunk meg nevetünk.
Szeretik az énekszót,
Csak én nem hallgatom,
Mert azt hiszik, hogy szép az ének,
Miközben hamis, mint a válasz a tesztben.
Válogasd meg a barátod!
Ne énekelj mindenáron!
Zsiga Kristóf
A világ és én
Az ember, ki falun élt,
Csak a városról remélt.
A sok emeletes ház,
Ér-e annyit, mint egy juhász?
Lecserélnéd az erdőt, a mezőt?
Vagy akár a friss szellőt?
Érdekesen hangzott az iménti,
Mert a falun nem mindig lehet az orrod kímélni.
Ám, de a városban van az igazi élet,
Úgyhogy gondold át szépen,
Mert, ha a városban hívnak a spanok,
Nem kell folyamatosan agyalnod.
Ha jobban átgondolod és megfontolod,
Akkor tudod, hogy jobb a városi életet megkóstolnod!
Én a városi életre teszem a voksom,
De neked kell meghatároznod a sorsod!
Kovácsics Áron
A világ és én
Én a családomról szeretnék beszélni.
A családomban öten vagyunk, meg a kiskutyám. Az anyukámat nagyon szeretem, bár vannak rossz szokásai, de mégis nagyon-nagyon szeretem. Ő egy nagyon aranyos és szerethető ember.
Az apukámat sajnos alig látom, mert kinn dolgozik Németországban. Sajnos alig ismerem, de nagyon szeretem.
A nővérem, Réka, egy nagyon vicces lány, vele játszani szoktam, és nagyon szeretem. A bátyám, Máté. Mátéval gépezni és hülyéskedni, meg néha sétálni szoktam.
Na, most jön a kiskutyám, Chloe! Egy nagyon okos és vicces kiskutya, sok trükköt is tud! Tud például parancsszóra kúszni, feküdni, ülni, maradni és integetni.
Ez lenne a családom, nekem a családom a világom!
Varga Miksa Tas
A világ és én
A világban épületeket, erdőket, hegyeket, folyókat és egyéb csodákat találhatunk, de néha a világ igazi valójával senki nem foglalkozik.
A világ, amelyben mi élünk, rendkívül fontos a számunkra. Ez ad meg nekünk mindent, amire szükségünk van.
„A történelem megismétli önmagát”, az emberek nem tanulnak a történelemből újra és újra hibákat követnek el. A nemzet mindig újra megteszi azt, ami egykor hiba volt. De nem kell ennek nemzetnek lennie, ember, állat, párt is megteheti ezt. De a hiba az élet része tanulhatunk is belőle.
Mi vagyunk, az emberiség mi vagyunk azok, akik felelősek azért, ami a világunkból lett. Lassan tönkre tesszük a környezetünket, de ez az egyetlen dolog, miről nem mi tehetünk. Nekünk is szükségünk van azokra a dolgokra, amiket a természet, a világ megad; s miközben felhasználjuk, begyűjtjük ezeket a dolgokat, azzal elpusztítjuk azt a világot, amiben élünk.
Egy egyszerű ember is sokat tehet ez ellen, legalábbis lelassíthatja a folyamatot. Sok ember azt gondolja, hogy butaság az, amit a televízióban mondanak a környezet szennyezésről.
De bizonyos emberek nézőpontja helyes, azaz a „jó” dolgokat teszik ezzel kapcsolatban, ugyanakkor csak azok az emberek tudják a legjobbat tenni, akik „irányítják a világot”. Manapság akik birtokolnak atomfegyvereket azok „irányítják a világot”, ezek az emberek tartják rettegésben a világot. Ettől a világ fél, és ami fél az befolyásolható, ami pedig befolyásolható, azt lehet irányítani. Az emberek többsége az életükben szinte sohasem foglalkozik ezekkel a tényekkel. De ez a világ, ahol élünk.
Az a legfontosabb, hogy néha figyelmet fordítsunk rá, és próbáljunk meg tenni érte valamit. Mert, ha azt akarjuk, hogy ez az emberi civilizáció sokáig fennmaradjon, akkor tennünk is kell érte. Egyszerű dolgok. Nagyon egyszerűek, mégis, a legtöbb ember nem hajlandó megtenni ezeket az apróságokat; ezért is fontos, hogy mindenki világnézete olyan legyen, mint azoké az embereké, akik szebbé, jobbá akarják tenni a világot.
Hegyháti Blanka Kiara
A világ más szemmel
Egy átlagos ember nem teheti meg azt, hogy nagyobb utazásokat tegyen. Ennek ellenére mégis érez valami kényszert, hogy eljusson a világ több pontjára.
Elképzeli, milyen lenne, ha csak jönne egy fuvallat, ami eljuttatja Afrikába, a végtelen sivatagok földjére, ahol az emberek nagy része nélkülözésben él, de valahogy mégis boldogan. Mikor például egy ilyen családot látunk, elgondolkozunk azon, hogy mi mennyivel jobb körülmények között élünk. Csak egy percre kéne megállni a mindennapi rohanásból és egy kicsit elgondolkozni ezeken a dolgokon, összehasonlítani a körülményeket! Afrikában a gyerekek egymással játszanak, fogócskáznak, bújócskáznak, és még sorolhatnám a jobbnál jobb játékokat. Délebbre az esőerdők csodás tájat varázsolnak a kontinensen. A fény cikázik a fák lombjai közt, az esőcseppek levélről levélre ugrálnak, míg a földre nem érnek. Csörög a patak, és végül belecsobban egy kis tavacskába. A hangyák szorgosan hordják a madarak által elhagyott magvakat, míg a gepárd versenyt fut a széllel. Sok állat- és növényfaj él itt. Gyönyörű hely Afrika!
Ha már végigrepültük az egész földrészt, Egyiptomot, Algériát, jön egy fuvallat kelet felől, mely a második legnagyobb kontinensre juttat minket. Amerikába, az úgymond „fejlett” kontinensre, ahol nagyon nagyok a szintkülönbségek. Vannak olyan területek, ahol gyönyörű felhőkarcolók magasodnak, de a csodás építményektől pár kilométerre nyomornegyedek lapulnak hajléktalan emberekkel, akiknek egy sátor és egy takaró, vagy talán még annyi sem jutott. A városokban az emberek eszeveszettül futkosnak. Az egykor gyarmati kontinens ma már önálló és fejlett országokból épül fel.
Dél-Amerikában, Brazíliában csodaszép erdőkkel találkozhatunk. A kolibri nektárt szívogat egy gyönyörű virágból; lajhárokat, krokodilokat és még számos állatot fedezhetünk fel, ha körültekintőek vagyunk.
A következő állomásunk a föld legdélebbi pontja, az Antarktisz. A kontinensen nagyon kevés ember él, leginkább csak kutatni járnak oda. Az élet sem olyan nyüzsgő, mint a többi földrészen, csak a fókák és a pingvinek érzik itt jól magukat. Ha szerencsénk van, némi növényt is láthatunk.
A szél észak-keleti irányba sodorja képzeletünket. Ázsiába! Kínában, Oroszországban és Japánban magas az ipari teljesítmény, sok árujuk megtalálható a Föld minden pontján. Ázsia nagy részét a rossz minőségű föld tundra és tajgatalaj borítja. Az emberek itt nagyon sokat dolgoznak.
A következő széljárás Európába juttat el. A táj semmihez sem fogható: széles folyók és nagy tavak borítják, síkságok és dombságok. A Kárpátok gazdag mind növényekben, mind állatokban. A barnamedve boldogan habzsolja az apró málnabogyókat, míg mellette egy óriás fán egy fakopáncs kétségbeesve kopácsol.
Ezek után elindulunk dél-keleti irányba. Ahol a kenguruk és a koalák élnek. Szerintem már ki is lehetett találni, hogy hol vagyunk. Ausztrália az, sok sivataggal a területén, melyet korallzátony vesz körül. A nap perzselve süt a világosbarna homokra, miközben a szél nagyobbnál nagyobb buckákat fest a tájra.
Az emberek nem veszik észre a körülöttük lévő csodás világot, mindig csak sietnek. Csak ki kéne menni egy kicsit a természetbe, és más szemmel nézni a dolgokat!
Tóth István Csaba
A világ és én
Én a képzeletbeli világomról fogok írni.
A képzeletbeli világomban én vagyok a király, de nem olyan a világom, mint az embereknél. Ott minden megvan, ami kell. A palota fenn van a felhőknél és minden ház is.
Ott mindenkinek szárnya van. Nekem van a legnagyobb szárnyam a világomban. Az iskolának van egy kupolája, hogy amikor szünet van, akkor a gyerekek el ne repüljenek. A földön alig van valami.
A szolgáim közül Martin a parancsnok. Amúgy meg úgy százezer szolgám van. A lakosok száma végtelen. A palotában lakók száma ezermilliárd. A palotám hossza tízezer milliárd kilométer, a nagysága százmilliárd négyzetméter, a rövidebb oldala egymilliárd kilométer. De még lehet, hogy felturbózom.
A Földön a király neve: Németh Martin Zsolt. Mi soha nem találkozunk, mert nem akarjuk, hogy az én népem megismerje Martin népét; és azok megtudják, hogy van egy másik hely is a levegőben.
Mindkettő népnek megvan a saját jogara. A jogar nagyon nagy erőt ad annak, aki fogja.
Nem tudom, hová tűnt Martin, az uralkodó, mert amikor meglátogattam, nem őt találtam otthon. Az a másik pedig bezárt egy börtönbe. De szerencsére nálam volt a pont a jogarom. Egyet kívántam a jogaromtól: a fényt; és máris ott volt mellettem Martin. Elmesélte, hogy az unokaöccse elvette a jogarát és börtönbe zárta. Amikor a mondókája végére ért, a jogar erejével leromboltam a zárakat, és üldözőbe vettek minket. De közben Martin visszaszerezte a jogarát, én meg hazatértem.
Jó lenne, ha nem csak álom lenne ez a világ, hanem valóság!
Rátkai Lili
A VILÁG ÉS ÉN
A világ és én szeretjük egymást.
Nemcsak rólam szól az egész világ, hanem a ‘körülbeli’ emberekről is.
Szeretnék egy külön világot:
Baltazáros színész szeretnék lenni és csupa barátot szerezni, amikor felnőtt leszek.
Lesz egy szerelmem -énekes a Megasztárban. Nagyon tetszik a száma, nagyon tisztán énekel és szeretem őt. Lesz egy fiam, kettő lányom.
A szerelmemmel fogok lakni egy emeletes lakásban.
Vagy ahol vannak dús fák, illatos virágok, egy emeletes házban leszek a testvéremmel. Lesz egy dolgozószobám, egy nappalim, egy konyhám, egy fürdőszobám, egy gyerekszobám.
Vagy kertes házban. Kimegyek az állatokhoz, a tehenekhez, hogy tejet adjanak. Vagy a malacokhoz, hogy szalonnát adjanak. A természet miatt is jó. Lehet sportolni: az udvaron tornázni. Növényeket elültetni. Vagy kajákat ültetni, kaja magokat: hagyma mag, napraforgó mag, krumpli mag, borsó mag, paprika mag, lila hagyma mag.
Ami fontos: a pénz, a fűtés, a világítás, a kajákra és a mosásra pénz.
Akik Afrikában éheznek, csak kajára nincs pénzük. Fűtésre van és használt telefonra.
Ha kevés pénzed van, átmész egy másik országba. Vannak jószívű emberek, akik megosztják veled a pénzüket.
Honnan lesz pénzünk? Meg kell dolgozni érte. Telefont fogok venni. Lesz fűtésem, világítás és egy gáz bojlerem.
Szeretek strandra menni, csomó fák vannak és lehet úszni a Balatonban.
Azért jó utazni, nyelveket tanulni, mert szerzek barátokat.
Szeretnék rákot enni, még soha nem ettem. Ami külföldön van és itthon nincs: limuzin és jakuzzi. Chipsek, mogyorók és ételek, amiket szívesen megkóstolnék.
Elmennék Hawaiira. Ott lehet napozni, fürdeni, enni-inni, aludni, homokos területen gumilabdával focizni. Testvéremtől hallottam, amikor Picurkákkal játszottunk, ők mentek el oda.
Görögországot is szeretném megismerni, mert ott vannak az istenek, az egyik legjobb barátom, az Aphrodité.
Zavar, hogy piszkos a levegő: bűzlik meg áramlik a piszkosság. A szemetet ki kell dobni a szelektív kukába: ki kell válogatni a papírokat, üvegeket, kerti hulladékokat. Kesztyűvel fölszedjük a szemetet, amit egy másik ember eldobott.
Ha megyek az utcán és látok egy hajléktalant, meg akarom őt sajnálni, hogy nekem sok pénzem van, neki meg nincs.
Elmennek az emberek a hajléktalanok mellett, mert önzők. Nekem bánt, hogy nem adnak pénzt.
Vannak terroristák. A nagymamákat mi védjük. A terroristák azt akarják, hogy bűntudatunk legyen. Nem is tudják, hogy ez nekünk nem jó.
Azért bántják egymást az emberek, mert biztos irigyelik egymástól a bőrszínüket, hogy másnak születtek.
Vannak szabályok. Aki megszegi, azt börtönbe zárják, vagy az összes pénzét oda kell adni. Ha látom, hogy valaki bántja a másikat, próbálom megvédeni.
Szeretnek engem az emberek. Átölelnek, megpuszilnak. Hiányzok nekik. Az jut az eszükbe, hogy milyen sikereket ért el a versenyen. Azt gondolják rólam, hogy milyen jó anyukánk van és milyen jó kistestvérem van. Kedves vagyok, simogatnak, puszilgatnak.
Olyan gyerekekkel akarok barátkozni, akik megosztják szívesen a vonalzójukat, meg a ceruzáikat, a radírjukat. Ha nem hozzák el az iskolába a tolltartót, akkor odaadja nekünk. Olyan gyerekek közé akarok menni, hogy ők a legjobb osztály, hogy mindenki segíti egymást.
Ha valaki megszületik, az meg is fog halni.
Amikor öreg nénike leszek valaki fölsegít, elvisz a házába, főz nekem, viseli a gondomat. Amikor öreg leszek, a Mami. Amikor nagyon öreg, a Nagymama.